#16 Páterka Bence

Korábbi klubja:
UTE

Az első korcsolyáról, az első botról, az első jégre lépésről:
Az első korcsolyámra már nem emlékszem, nagyon fiatalon kezdtem korcsolyázni, akkor még csak befagyott tavakon vagy éppen a Városligetben. Ellenben viszont az első ütőmre határozottan emlékszem, egy fa Bauer ütő volt, még egyenes tollal. Azzal játszottam apukámmal a lefagyasztott iskolai udvaron. A szüleimtől kaptam karácsonyra, mindig boldogan gondolok vissza arra a napra, meg arra, hogy mostanra mennyi boldogságot okozott az a pillanat. Az első jégre lépésemből annyi maradt meg, hogy természetesen egyből elestem, de felálltam és újra, meg újra próbáltam állva maradni.

A legnagyobb Erste Liga-élményről:
Az első felnőtt gólomat mondanám, szerintem ez mindenkinek nagy dolog, én is mindig emlékezni fogok rá.

A legemlékezetesebb meccsről:
Számomra az U20-as világbajnoki döntő volt a legemlékezetesebb, az volt életem első és utolsó utánpótlás világbajnoksága és egyben a legjobb is. Az, hogy eljutottunk a döntőig, valami hihetetlen élmény volt, az már csak a csúcs, hogy meg is nyertük a tornát Kijevben.

A példaképekről:
Kifejezett példaképem nincsen, sok játékosnak szeretem a játékstílusát, és azokból próbálok meg ihletet meríteni. A családom és a barátaim inspirálnak a mindennapokban, a sportban pedig azok a jégkorongozók, akik már elérték azt, ami az én célom. Meg kell dolgozni a sikerért – ezt nagyon sokszor hallottam, és úgy gondolom, amilyen közhelyes, annyira meg is állja a helyét, az életben és a sportban egyaránt.

Az igazi csapategységről:
Számomra az jelenti, amikor mindenki tudja, mi a cél és egy irányba evezünk. Ha jó a hangulat az öltözőben, ha mindenki jól érzi magát, és ha tudjuk, mikor kell komolynak lenni, nem lehet baj.

A legfontosabb célokról:
Ki szeretném hozni magamból a maximumot minden nap. Szeretnék meghatározó játékossá válni. Hosszú távon pedig ki szeretném majd magam próbálni külföldön.

A meccsnapról:
A reggeli átmozgató edzésen fejben már a meccsre hangolódom, és arra koncentrálok, hogy jól érezzem magam. Ezután jön az ebéd a csapattal, délután kis pihenő, majd jön a mérkőzés. Nincsen a meccsnapi rutinomban semmi extra, jól érzem magam, zenét hallgatok és fejben készülök a mérkőzésre.

Arról, miben fejlődne legjobban a szezonban:
A védekező munkában, mert úgy érzem, ebben kell a legtöbbet fejlődnöm, hogy előrébb léphessek.

Arról, miért jöjjön ki egy hokibarát az ETO meccseire:
Mert egy igazán fiatal, dinamikus csapatot láthat játszani. És hát jó a hangulat.

A tanulásról:
Jelenleg villanyszerelői tanfolyamra járok, mert szerintem nagyon fontos, hogy legyen egy szakma a kezemben, miután a pályafutásom befejeztem. A jégkoronggal párhuzamosan el szeretném végezni a jégkorong edzői képzést, és a későbbiekben fiatalokkal foglalkoznék.